Pontos
dátumokra és időpontokra nem tudok
visszaemlékezni, de megkísére- lem
elmondani,
hogyan csöppentem ebbe a munkába.
Kb.
1995-ben egy békési
ifjúsági
konferencián találkoztam
Dobozi Sándor hangtechnikus barátommal, aki erre
az
alkalomra magával hozott 4
db 500 W-os kültéri reflektort és
néhány
színfóliát egy kis
házi fejlesztésű
csúszó kapcsolós
fényvezérlővel.
Mivel ő a hangtechnikával volt elfoglalva, nem
ért rá ezzel a szerkezettel foglalkozni.
Én ott
forgolódtam és felajánlottam,
hogy majd én kezelem. Így is
történt.
Tetszett ez a dolog és elgondolkoztam,
hogy kellene venni valami hasonlót a helyi pantomim csoport
előadásaihoz. Mivel
pénzem nem volt rá, annyiban maradt a
téma.
Néhány évvel később
Sándor- ral
beszélgettem, aki elmondta, hogy hangtechnikusból
Dunát lehet rekeszteni
(persze jó hangtechnikusból akkor
kevés volt), de
fénnyel szinte senki sem
foglalkozik keresztény körökben.
Bátorított, hogy esetleg elkezdhetném
én.
Újra
elgondolkoztam ezen a fény dolgon és megint csak
oda
lyukadtam ki, hogy pénz
nélkül nem megy.
Elkezdtem
gyűjteni a pénzemet és érdeklődtem a
boltokban is alkatrészek után a
vezérléshez. Akkoriban még nem
árultak a
környéken olyan csúszó
kapcsolót, ami bírta volna az 500 W
teljesítményt, így megint falakba
ütköz-
tem,
de nem adtam fel.